Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fríz ló

2011.10.08

 Ha valaki akár fényképen, akár az életben egyszer meglátja ezt a fekete, hatalmas sörényű, dús bokaszőrű, élő "fodrászremeket", nem tud egyhamar szabadulni a látottak hatásától. A fríz ló oly mértékben különbözik a hétköznapok során megszokott félvér típusú lovaktól, hogy egyszeri látásra a fajta egyedei bármi mástól megkülönböztethetők.

 

A fríz lovat első benyomás alapján sokan a hidegvérűekkel rokonítják, de valójában egy tömeges, némileg a mi nóniuszunkhoz hasonlítható, melegvérű típust formáz.

Éppen egyedisége, a más lovaktól való nagyfokú különbözősége az egyik oka divatjának. Ugyanakkor ez a dús szőrzet igen gondos ápolást igényel; aki nem tud naponta több órát a fríz lovának gondos ápolására fordítani, jobban teszi, ha csak képen nézegeti ezt a kényes állatot.

 

A fríz története

A fajta kialakulása egészen a Római Birodalom idejéig, Julius Caesar uralkodásáig nyúlik vissza. A Birodalom északi részén élő germán néptörzs, a frízek, a korabeli feljegyzések szerint olyan típusú lovakkal rendelkeztek, amelyek erősen különböztek a Birodalom többi részén elterjedt hidegvérű jellegű lovaktól. Ezek a korabeli régészeti leletek és ábrázolások alapján kb. 150 cm marmagasságú, magasan ívelt nyakú, magas járású lovak lehettek, amelyek azonban jelentősen különböztek a mai frízektől. A tartomány viszontagságos történelme során a fajta jellege sokban változott, érték keleti génhatások, majd amikor a spanyolok a 80 éves háború során elfoglalták Hollandiát, a fríz lovakat spanyol és andalúziai lovakkal is keresztezték. Annak ellenére, hogy leginkább a spanyol fajtacsoportba tartozó lovakhoz hasonlít, azoktól mégis jelentősen különbözik. Hosszú időn keresztül harci lovaknak használták őket, majd a lovagi kor letűnésével kezdtek a feledésbe merülni.

Fennmaradásukat végül is a holland népies ügetőversenyek divatjának köszönhetik. A XVIII-XIX. században 325 méteres távolságú versenyeken futtatták őket. Kiváló ügetőképességüknek köszönhetően kapták a "Harttraber" elnevezést. Ennek ellenére a XX. század elejére csaknem teljesen kihalt, mivel az amerikai és orlov ügetővel végzett keresztezéseknek csaknem teljes mértékben áldozatul esett az eredeti típus. Noha már 1879 óta törzskönyvezik, 1913-ban már mindössze 2 fajtatiszta mén volt Fríziában, vagyis Hollandia északi részén. Ebből indult a fajta céltudatos tenyésztése és tulajdonságainak újbóli szervezett felépítése, s nem utolsósorban ennek köszönheti páratlan egyöntetűségét. A fajtában elismert egyedeket 1943 óta a hollandiai Dratchtenben a Het Friesh Paarden Stambookban (fríz méneskönyv) tartják nyilván. Függetlenül attól, hogy mely országban tenyésztik, szükséges a kapcsolat tartása a hollandiai anyaegyesülettel, mivel a származásban az első három ősi sorban rokonságot mutató egyedek nem párosíthatók egymással. Magyarországon eddig három tenyésztőegyesülete is alakult, a jövő kérdése még, hogy melyik fogja elnyerni a magyarországi fajtafenntartás jogát.

 

 

friz-lo

 

 

A fríz ló megjelenése

Feje egyenes profilvonalú, intelligenciát tükröző, szemei kifejezésteliek, üstöke dús, fülei viszonylag kicsik. Jellegzetessége a hosszú, erősen ívelt, esetenként terhelt nyak, amelyen hosszúszálú, dús hullámos sörény nő, amelynek hosszúsága sokszor a nyak torokélén is túlnő. Marja elmosódott, háta közepesnél valamivel hosszabb, lapockája izmos, kissé meredek, mellkasa dongás, közepesen mély. Fara elég terjedelmes, ideális esetben gömbölyű, ún. "dinnyefar". A lábak erősek, és a dús bokaszőrök miatt a valóságosnál is robosztusabbaknak látszanak. Ezeket a bokaszőröket, akárcsak a sörényt és a szintén dús farokszőröket, sohasem szabad levágni, mert ezek adják a fajta díszét. A standard szerinti marmagasság (bottal) 155 cm, a törzskönyvi előírás szerint a 2,5 éves tenyészménjelöltek nem lehetnek kisebbek 158, a kifejlett korú mének 160 cm-nél, a kancák pedig 150 cm-nél. Színe kizárólag fekete, a fejen kisfokú tűzöttség, esetleg egy kis virág még elfogadható, a lábon viszont semmilyen jegy.

 

A fríz ló "használata"

Használatát tekintve ma már szinte kizárólag hobbi célokra tenyésztik. Korábban a holland parasztoknak kiváló igáslova volt, de mára ez a hasznosítás gyakorlatilag megszűnt. A magas színvonalú hátas és fogatversenyeken a modern fajtákkal ma már nem versenyképes, de használata és divatja a különféle bemutatókon, barokk történelmi produkciókban teljesedik ki. Gondosan ápoltan történelmi ruhákba öltözve egy-egy bemutató szép színfoltja lehet. A hétköznapokban terepen, hétvégi szabadidő-lovaglásban vagy kocsiba fogva hűséges társ lehet. A munkában kitartó, nagy menőkedvű, akciós mozgású, de a bánásmódra rendkívül igényes. A fríz lovak igen érzékeny lelkű állatok, igénylik a gazdával való rendszeres kapcsolattartást, a fokozott gondoskodást, megsínylik a gyakori lovas- és tulajdonosváltozást.

 

 

fríz-lovak-es-hinto

 

 

A fríz ló ápolása

A dús bokaszőrök ápolása különös gondoskodást igényel: a sáros karám vagy út után mindenképpen szükséges a lábak lemosása és szárazra törlése; a nedvesség hatására a bőr könnyen kipállik, és nehezen gyógyítható ekcéma lehet a következmény. Istállózásnál a hidegre nem nagyon érzékeny, de a megizzadt lovat megfelelően szárazra kell csutakolni és teljes száradásáig letakarni. Takarmányigénye megegyezik a hasonló testtömegű egyéb fajtájú lovakéval. A pataápolásra ugyancsak fokozott figyelmet kell fordítani, a pata terülésre hajlamos, kevésbé kemény szaruanyagú, ezért a rendszeres szakszerű patkolás szinte nélkülözhetetlen. Ára különlegességével és exkluzivitásával arányban áll, ennek ellenére állománya hazánkban is egyre növekszik és további elterjedésére számítani lehet.

 

 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép




Elérhetőség

Clock




zenee

http://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=m0dnWnXPye4

Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< Október / 2017 >>


Statisztika

Online: 2
Összes: 166572
Hónap: 1741
Nap: 58